Antik...

Mi ugrik be Önnek, ha ezt a szót hallja? Nekem a szépség. Mert az antik művészet maga a szépség...

Manapság, ebben a "fröccsöntött", "odacsapjuk" világban különösen fontos szerepe van annak, hogy az ember időnként visszanyúljon a "bölcsőhöz". 
Ebben segíthetnek nekünk a falfestmények, a festés, a dekoráció azon módja, ahogyan képek kerülhetnek a falra.

Most, hogy a gipszkarton korszakát éljük, és nincs lehetetlen  hogy környezetünket otthonossá tegyük, pénztárcától, krativitástól, személyiségtől függően bármi lehetséges.

Van egy olyan falfestesi mód, olyan dekoráció, amihez nem kell sok minden.
Mégis, ezzel a fajta festéssel olyan hangulatot tudunk elérni, amitől kicsit elfeledkezhetünk problémáinkról, és felderülünk, ha ránézünk.

Ez pedig az antikolás. Nem véletlenül hívják így. 
Régen, mikor a nedvesség még úr volt a házak falában, a színek maguktól fakultak, maguktól kapták meg a játékosságot. Ezzel a falfestési módszerrel mozgalmassá, egyedivé, hangulatossá tehetünk bármilyen helyiséget.
Bár nincs "konkrét" kép, mégis olyan az egész, mint egy falfestmény.
Színtől függően lehet nyugodt, vérbő, kellemes ez a fajta dekoráció. 
De semmiképpen sem semleges.

Alábbi cikkekben talán nyújthatok némi támpontot azoknak a merész, kreatív, mégis szépre vágyó embereknek, akiknek valami hiányzik...
Akár a falról.:)

Falfestési trükkök – az antikolás

Ellentétben a hagyományos festési eljárással, itt nem simává, hanem egyenetlenné kell tennünk a falfelületet. 
Ez a fajta technika olyan dekoráció, amitől az egész fal mozgalmassá, élettelivé válik. Tehát a glettelés után maradjon érdes. Amikor a glettelés megszárad, közepes szemcséjű csiszolópapírral dolgozzuk át az egész felületet. A csiszolás közben keletkezett port nagyobb ecsettel vagy tiszta puha ronggyal távolítsuk el. A portalanítás fontos munkafolyamat.

Ez után következik az alapfestés.
Bármilyen színt választunk is az antikoláshoz, az alapszín a fehér legyen. A fehér festékkel egyszer jó alaposan kenjük át a falat. Ha nem akarjuk az egész felületet befesteni, jelöljük be a magasságot, mégpedig csapózsinórral.

Az antikolás többféle technikával készülhet. Mi a legegyszerűbbet választjuk, az alapszíneset. Kiválasztjuk a színt, hogy milyen falat szeretnénk. Egy ennél jóval halványabb árnyalattal átfestjük a már fehérrel befestett, előkészített falat. Ha megtörtént a művelet, hagyjuk jól megszáradni.

Most következhet az igazi alkotómunka, a festés, a fal dekorációja. A tervezett színt legfeljebb 1-2 négyzetméternyi területre vastag ecsettel felhordjuk. Megint várnunk kell egy kicsit, míg megszikkad. Most keresünk egy nedves vászondarabot, és gyűrődésmentesen öszszehajtogatjuk. Ha ez megvan, folyamatosan átdörzsölgetjük vele a befestett falat. Ügyeljünk arra, hogy a világos és a sötét színek, foltok aránya megfelelő legyen. Ahhoz, hogy szép legyen a falunk, a rongyot mindig tartsuk tisztán. Ha már nagyon festékes, mossuk ki, de a további munkát csak jól kicsavart, inkább csak nedves ronggyal folytassuk. Ha a kijelölt résszel megvagyunk, hozzáláthatunk a következőhöz. Ne akarjunk egyszerre nagyobb területnek nekifogni, mert amikorra befejeznénk a legfelső réteg felhordását, a falszakasz elején a festék már túlságosan száraz lenne a maszatoláshoz.

Ennek a technikának az a lényege, hogy rongyunk folyamatosan felszedi vagy visszakeni a fedőfestéket. Mivel a falnak egyenetlen a nedvességtartalma, a felvitt színek mozognak egymáson, így alakul ki egy szemet gyönyörködtető, ha nem is falfestmény, de szinte kép.

Ha olyan ronggyal dolgozunk, amely gyűrött, megint más eredményt kapunk. Ha így dörzsölgetjük a falat, akkor „tunkolásról” beszélünk. Ezzel a módszerrel antikolt, de ugyanakkor erezett hatást érünk el.

Több féle eszköz alkalmas arra, hogy a festés maga dekoráció legyen.

Kicsit bonyolultabb antikolási technika az úgynevezett kétkomponensű antikolás, amely során nem egy uralkodó, hanem két vagy több egyformán domináns színt, árnyalatot használunk. ĺgy az eredmény is látványosabb lesz. De vigyázzunk, mert ez a munka már több szaktudást igényel. Olyankor válasszuk ezeket a festési eljárásokat, ha egy helyiség falát szeretnénk kiemelni, lüktetővé tenni. Az így dekorált helyiséget lássuk el megfelelő mennyiségű fénnyel. Az ilyen falakon rendkívül jól érvényesül egy kis fényjáték.

Így lesz gipsz,festék, festés, türelem és kis kézügyesség ráfordításával dekoráció a falon.

Kedvenc antikolási technikám

Ez a fajta antikolás, dekorálás sokkal egyszerűbb, mint előbbi, mégis gyönyörű végeredményre számíthatunk.

Alap a sima, fehér fal. A domináns szín két árnyalatát használjuk.  Egy jóval sötétebbet, mint a választott árnyalat, ill. egy jóval világosabbat.

Maga a festés is végtelenül egyszerű.
Mosdószivacsot kb. 4 felé tépünk. (Szárazon használjuk.)
Belemártjuk a sötétebb tónusú alapba, nem sajnálva róla a festéket, és egyenletesen, de nem szimmetrikusan elosztva felnyomkodjuk a falra, egyszerre nem nagy helyre, kb. fél m2-re. 

Ezt követően másik szivacsdarabbal a világos színbe tunkolunk, és azt is felhordjuk, össze-vissza az adott területre. Ez után egy 3. szivaccsal összedolgozzuk. Nem szabad nagy mozdulatokkal dolgozni, mert elnagyolt lesz. Attól függően, hogy körkörös, vagy egyenes mozdulatokkal végezzük a műveletet, kapunk más-és más mozgalmasságot. Arra figyelnünk kell, hogy ha körkörösen kezdünk neki, végig úgy kell folytatni, hogy szép, egyenletes eredményt kapjunk.

Ha végeztünk, még vihetünk bele kis pluszt. Egy jól kicsipkézett szivacsot a sötétebb tónusba éppen csak belemártva, itt-ott érintő mozdulatokkal odanyomjuk a falra. Ezzel a fajta festéssel olyan dekoráció kerül a falra, amit akár falfestménynek is nevezhetünk.:)

Nem mondanám, hogy nem fárasztó,és hogy nem időigényes, de a végeredmény... csodálatos. Szemet-és szívet gyönyörködtet.